Tavaszi illatok, húsvéti emlékek – Miért kapcsolunk illatokat az ünnepekhez?

Ha becsukjuk a szemünket és megpróbáljuk felidézni a húsvétot, az emlékek gyakran nem képek formájában villannak fel először, hanem illatokban. Miért történik ez? Miért válik egy-egy illat az ünnepek „érzékszervi hídjává”?

Az illatok és az emlékek kapcsolata különleges. Az illatok feldolgozása az agy szaglásért és emlékekért felelős területei között történik – gyakorlatilag szomszédosak. Ez az oka annak, hogy egy-egy ismerős illat szinte villámcsapásszerűen képes visszarepíteni bennünket a múltba: az ünnepi asztalhoz, a konyhába, ahol készülnek a finomságok, vagy éppen a reggelhez, amikor izgatottan készülődtünk a locsolók fogadására.

Szinte érezzük:

• a friss kalács élesztős, szinte melengető aromáját,
• az újhagyma és a ropogós retek friss, zöld illatát,
• a mindent betöltő locsolókölnit,
• a tavasz virágait az ünnepi asztalon és a kertben,
• a frissen mosott, ropogósra vasalt „vendégváró ruha” tiszta illatát,
• a vöröshagyma héját és a lilakáposzta aromáját a forró vízben, ahogy megfestik a tojásokat,
• a „szúrós” málnaszörp édes illatát,
• a torma csípős aromáját, amitől mindig összefutott a könny a szemünkben,
• a sonka füstös és a főtt tojás jellegzetes illatát,
• és végül az egyszerű, otthonos tisztaságot, amikor este lemosunk magunkról a napot – és az összes kölnit.

Az illat mint modern szertartás

Ma, amikor az ünnepek is egyre sűrűbb napirendbe illeszkednek, egy finom, ismerős illat igazi segítőtársunk lehet a lelassulásban. Egy apró, személyes rituálé, amit csak magunknak tartogatunk – amikor reggel tusolás közben megérezzük a tavasz illatát, vagy amikor egy kellemes kézkrém használata egy percre megállít bennünket. Egy szippantás a kedvenc tavaszi virágunkból, egy parfüm, amit csak fontos alkalmakkor használunk, vagy egy elcsent sütemény egy finom kávé mellé, aminek már a másik szobából is érezzük az illatát.

Mindezek eszünkbe juttatják, hogy az ünnep nemcsak a programoktól lesz ünnep, hanem a megélt pillanatoktól és attól, hogy egy-egy érzékünket is ünneplőbe öltöztetjük. Ezek a különleges napok gyorsan elröppennek, de nem kell, hogy nyomtalanul tegyék. Néha elég egy illat, egy apró szokás, amit magunkért csinálunk, hogy megmaradjon nekünk. Ne felejtsük el ezeket megélni – hiszen ezekből lesznek a jövő emlékei.